Bombabént robbant a hír a nyáron: az eddigi megszeretett és megszokott cafeteria elemek 2019. január 1-től már nem kedvezményes adókulccsal adóznak, hanem bérként.
Amennyiben a munkáltató premizálni szeretné a munkavállalóit, már nem jár majd jobban, ha azt béren kívüli juttatásként adja, hiszen adóvonzata azonos a bérrel.
A kedvező adózású - mégha nem is annyira kedvező, mint a SZÉP kártya- cafeteria elemeknek befellegzett, gondolhatnánk.
De vajon jól okoskodik-e az a vállalatvezető, HR igazgató, aki egy effajta hangulati elemet kivezet csak azért, mert most a bérrel azonos adó-bánásmódban részesül?
Rengeteg kutatás és tanulmány állapítja meg: a béremelés nagyon örömteli a munkavállalók számára. 3 hónapig. Utána megszokottá, sőt, elvárttá válik és sem a motivációt, sem az elkötelezettséget nem növeli.
A béren kívüli juttatások kivezetése, vagy béresítése brutális adminisztrációs teher a vállalatok számára: az összes munkaszerződést újra kellene írni, ha a juttatás pénze, mostantól bérré válna, ráadásul ha bérként kapja meg a munkavállaó, akkor nem is visszavonható, hiszen bért csökkenteni nem lehet. A munkavállalók számára evidenciává vált, hogy vannak juttatások, így szocializálódtak, - aki csak bért ajánl, az a munkaerőpiacon hátrányba kerül.
Most, mikor katonai távcsővel és lasszóval keresik a toborzási specialisták a hadrafogható munkaerőt, akkor különösen delikát a helyzet.
A kormány célja egyértelmű: azt szeretné, hogy a nettó bérek emelkedjenek a foglalkoztatottak körében, és a munkáltató ne haszontalan és a munkavállalók számára értéktelen juttatásokkal tömje meg a „zsebüket”, ezzel spórolva meg súlyos adóforintokat.
A rendelet rákényszeríti a munkáltató szervezeteket az eddigi kényelmes adóoptimalizálásból egy olyan, okosan, pragmatikusan és személyre szabottan alkalmazott juttatási portfólió összeállítására, mely a munkavállaló számára valóban értéket jelent.
Megvalósítja a juttatások eredeti célját: lojalitást növel, a különlegesség érzetét kelti, a gondoskodást a vállalat részéről; olyan plusz törődést, mely túlmutat a versenyképes fizetésen és a babzsákon.
Most igazán izgalmas HR-esnek lenni: ki kell alakítani egy új, az új idők kihívásainak és a munkaerőpiac felé sebesvonatként közeledő Z-generáció igényeit is kielégítő packettet. Mely a sokszínű csapat sokféle igényét is kielégíti.
De hogyan jön ki a matek?
Nézzünk például egy 10 000.- forintos AYCM SportPass-t, mely a mostani adózási rend alapján 14 000.- Ft-ba kerül a vállalatnak. Amennyiben ugyanezt a juttatást szeretné 2019-ben is adni, akkor ez már 18 000.- Ft-ba kerül majd az adókkal együtt. A különbözet 4 000.- Ft.
De mennyibe kerül egy betegségben töltött táppénzes nap a vállalatnak? A Statisztikai Hivatal 2017-es adata alapján ez 3 752.-Ft. A Humánpolitika.com kutatása alapján évi 3 nappal kevesebbet töltenek azok a munkavállalók betegszabadságban, akik rendszeresen mozognak, így összesen a megtakarítás 11 256.- Ft.
Mennyibe kerül az új munkaerő megtalálása?
Mennyibe kerül a távozott munkaerő pótlása, az új betanítása?
A hibák kijavítása, a lassabb munkavégzés?
Megéri?